Ölelő karodban
Lágyan ölelő karodban nap mint nap elvesznék,
mámoros csókoddal a mennyországba repülnék.
Simogatásod szikraként hevíti testemet,
melyet nyelved érintése tüzel fel hevesen.
mámoros csókoddal a mennyországba repülnék.
Simogatásod szikraként hevíti testemet,
melyet nyelved érintése tüzel fel hevesen.
Lobog a tűz kettőnk meztelen teste között,
szavakra nincs szükség, egy mosoly mindent eldönt.
Kizártuk most teljesen a külvilágot,
csak két összeolvadt test hever az ágyon.
Forró ölelésed teljesen megnyugtat.
Halk zenére szívünk egy ritmusra dobbant.
Odakint zűrzavar, a lelkünkben káosz,
hogy szokunk majd hozzá egymás hiányához?
Budapest, 2020. november 20.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése