A. M. Summer írói oldala

A nyár utolsó napsugarai zavartak le a Lupára. A kristálytiszta víz még kellemesen simogatta napbarnított bőröm. Úszás után koktélozva csodáltam meg Budakalász egén az őszi naplementét. Az izzó égitest hamar eltűnt a budai hegyek mögött, így magamat is távozásra bírtam. A tavat folyóra cseréltem, és a vacsorámat a Duna partján ülve a Római egyik büféjében kértem ki. A kavicsokon gyerekek és kutyák szaladgáltak, majd egy-egy hajó is tiszteletét tette, aztán eltűnt a kivilágított hidak alatt. Fejem felett néha elsuhant egy repülő, miközben a folyó hullámzása elnyomta a távolból hallatszó zenét. Éjfélkor örömittasan vezettem haza, és boldogan hajtottam álomra a fejem. A 100 szóban Budapestről 2020-as pályázatára készült.

Lágyan ölelő karodban nap mint nap elvesznék, mámoros csókoddal a mennyországba repülnék. Simogatásod szikraként hevíti testemet, melyet nyelved érintése tüzel fel hevesen. Lobog a tűz kettőnk meztelen teste között,  szavakra nincs szükség, egy mosoly mindent eldönt. Kizártuk most teljesen a külvilágot,  csak két összeolvadt test hever az ágyon. Forró ölelésed teljesen megnyugtat. Halk zenére szívünk egy ritmusra dobbant. Odakint zűrzavar, a lelkünkben káosz, hogy szokunk majd hozzá egymás hiányához? Budapest, 2020. november 20.