A. M. Summer írói oldala

Álmomban hazasodort a víz, mely mérges almát mosott. Bajban vagyok, a felhő bástyája mögött később felbukkanó Élet ölel, hisz asztalra kell tennem a döntést. Megölelni fáj a háború ízét, mely együtt kínoz A testi hűség irgalmával, Mely gyönyörű találkozást szervez nekünk. Karomra kegyelemből ül az idő, és Hozzám ér a közeli forrás jobb keze. A kezemben lévő hideg kávét korán megiszom, Míg a napsütés kereszttüzében megfázom. Kelj fel! – ugrik a kis ember a száraz körútra. Gyere! Indulj! Összetörik a pohár a szemem előtt. Az ember reggel beteg listáján rágódik szerelmesen, Tűzforró zápor alatt tartózkodik, és vár betegen tovább. Budapest, 2020. július 18.

Télen a nyár hiányzik, Nyáron egy kis hűvösre vágysz, De megnyugvást sosem találsz.   Egy forró ölelés mindig felhevít, Csókod a paradicsomba repít, Ölelj át szorosan megint.   Közelséged az én megnyugvásom, Mosolyod a legszebb válaszom A még fel sem tett kérdésemre.   Szíved húrján szimfónia csendül, Szerelmes dallamot ír a lelkünk, Bennem az ütem összevissza kalapál.   Budapest, 2020.02.20.

Kerti séták alkalmával Illata száll bódítóan, Fehér harangjai lekonyulva, Szívünk csordultig meglágyulva.   A kert végében csordogáló patak, Fülünkbe csilingelő dallam, Játszik a fény a habokon, Fülemüle énekel a lombokon.   Gyöngyök titka, illatok királynője, Harangos szobra, virágok gyöngye. Bódító szépség, hódító köntösben, Gyönyörű liget árnyékos részében.   Budapest, 2020. július 12.