Mágikus indián nyár


A nyár utolsó napsugarai zavartak le a Lupára. A kristálytiszta víz még kellemesen simogatta napbarnított bőröm. Úszás után koktélozva csodáltam meg Budakalász egén az őszi naplementét. Az izzó égitest hamar eltűnt a budai hegyek mögött, így magamat is távozásra bírtam. A tavat folyóra cseréltem, és a vacsorámat a Duna partján ülve a Római egyik büféjében kértem ki. A kavicsokon gyerekek és kutyák szaladgáltak, majd egy-egy hajó is tiszteletét tette, aztán eltűnt a kivilágított hidak alatt. Fejem felett néha elsuhant egy repülő, miközben a folyó hullámzása elnyomta a távolból hallatszó zenét. Éjfélkor örömittasan vezettem haza, és boldogan hajtottam álomra a fejem.




A 100 szóban Budapestről 2020-as pályázatára készült.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ölelő karodban

Kép
Lágyan ölelő karodban nap mint nap elvesznék, mámoros csókoddal a mennyországba repülnék. Simogatásod szikraként hevíti testemet, melyet nyelved érintése tüzel fel hevesen. Lobog a tűz kettőnk meztelen teste között,  szavakra nincs szükség, egy mosoly mindent eldönt. Kizártuk most teljesen a külvilágot,  csak két összeolvadt test hever az ágyon. Forró ölelésed teljesen megnyugtat. Halk zenére szívünk egy ritmusra dobbant. Odakint zűrzavar, a lelkünkben káosz, hogy szokunk majd hozzá egymás hiányához? Budapest, 2020. november 20.
További információk

Sodró víz

Kép
Álmomban hazasodort a víz, mely mérges almát mosott. Bajban vagyok, a felhő bástyája mögött később felbukkanó Élet ölel, hisz asztalra kell tennem a döntést. Megölelni fáj a háború ízét, mely együtt kínoz A testi hűség irgalmával, Mely gyönyörű találkozást szervez nekünk. Karomra kegyelemből ül az idő, és Hozzám ér a közeli forrás jobb keze. A kezemben lévő hideg kávét korán megiszom, Míg a napsütés kereszttüzében megfázom. Kelj fel! – ugrik a kis ember a száraz körútra. Gyere! Indulj! Összetörik a pohár a szemem előtt. Az ember reggel beteg listáján rágódik szerelmesen, Tűzforró zápor alatt tartózkodik, és vár betegen tovább. Budapest, 2020. július 18.
További információk

Leszámolás a Velencei-tónál (novella)

Kép
- Megöltem – szólalt meg mellettem Gergő a fűben fekve.  - Tessék? – riadtam fel kiejtve a kezemből a könyvet.  - Megöltem egy csajt, vagyis jobban mondva egy nőt, egy feleséget, egy anyát. Hirtelen azt sem tudtam, hogy most akkor négy emberről beszél vagy csak egyről, aki egy személyben volt mindegyik, és nem is mertem visszakérdezni, csak megmerevedve hallgattam tovább Gergő vallomását, és éreztem, ahogy a vér csordogálása is megáll az ereimben. Futni támadt kedvem, miközben döbbenten bámultam a vízpart felé arra gondolva, hogy kivel is töltöttem el ezt az eddig csodálatosnak tűnő szerdai napot. Reggel hét órakor még nem számoltam egy ilyen vallomással, amikor az éjjeliszekrényen heverő telefonom ébresztőjét elfelejtettem a „szundi” üzemmódra húzni, és kénytelen voltam felülni az ágy szélére, hogy el ne aludjak, és le ne késsem a vonat indulását. Nyár közepére végre sikerült szerveznem magamnak egy szabadnapot, hogy hátrahagyva a mindennapi taposómalmot, nyaraljak is. Már
További információk