Sodró víz

Álmomban hazasodort a víz, mely mérges almát mosott.

Bajban vagyok, a felhő bástyája mögött később felbukkanó

Élet ölel, hisz asztalra kell tennem a döntést.

Megölelni fáj a háború ízét, mely együtt kínoz

A testi hűség irgalmával,

Mely gyönyörű találkozást szervez nekünk.

Karomra kegyelemből ül az idő, és

Hozzám ér a közeli forrás jobb keze.

A kezemben lévő hideg kávét korán megiszom,

Míg a napsütés kereszttüzében megfázom.

Kelj fel! – ugrik a kis ember a száraz körútra.

Gyere! Indulj! Összetörik a pohár a szemem előtt.

Az ember reggel beteg listáján rágódik szerelmesen,

Tűzforró zápor alatt tartózkodik, és vár betegen tovább.

Budapest, 2020. július 18.