Nőhaver

Örök kérdés: „Létezik barátság nő és férfi között?”. Mindenki mást mond ezzel kapcsolatban, hisz vannak olyan barátaink, akik az ellenkező nemből kerülnek ki.  Mindig van azonban egy „de”. Mi van akkor, ha az egyik félnek bejön a másik? Az is lehet, hogy mindkét fél ugyanúgy érez, csak nem merik megégetni magukat, mert a barátság többet ér annál, hogy pár hét vagy hónap után netán megszakadjon minden. Ti mit tennétek vagy tettetek, ha voltatok már ilyen helyzetben, és mi lett belőle?

A férfiak szeretik a nőket. Szeretik bennük, hogy szépek, bájosak, segítőkészek, van szépérzékük és gondoskodók, és barátnak sem utolsók.

A baj ott kezdődik, ha az egyik fél kezd többet érezni a másik iránt. Rájön, hogy amit ő érez, az már nem csak barátság, mert elkezd hiányozni, szereti, ha mellette van, lehet rá számítani, bármilyen közös program során jól érzed magad vele, és akkor senki mással nem cserélnél. Amikor már szavak sem kellenek, csak egy pillantás, és látod a másik szemében, hogy ugyanazt gondolja, amit te. Az annyira jó érzés, és közben pedig fáj, hogy még ha kapsz is tőle egy ölelést, azt csak barátként teszi, és a másikat nem önti el közben a forróság. Te pedig őrlődsz, hogy mit tegyél. Maradjon minden, így ahogy van - csak barátok -, vagy egy ölelés közben próbáljuk meglepni – lesz, ami lesz alapon – egy csókkal?

Megéri-e elrontani mindent? Mi van akkor, ha a másik ezt egyáltalán nem akarta? Ha ő tényleg csak barátként tekint a lányra? Szabad ilyen helyzetbe hozni? Örökre titkolja el az érzéseit? Keressen valaki mást, akibe beleszerethet?

Azt már tudjuk, hogy egy szakítás után a barátaink nem tűnnek el, csak a párunk, vagyis a volt párunk, aki kilépett a kapcsolatból. A barátok megmaradnak, és ők azok, akik vigasztalnak minket. Ha viszont a legjobb barátodat veszíted el, akkor kihez fordulsz? Sajnos, muszáj az eszünkre hallgatni. Nem szabad elrontani a barátságot. Természetesen a ’happy end’ sem kizárt, csak kevés rá az esély. Ezt – mint sok mást sem – nem tudhatjuk előre. Ha tudnánk, akkor biztos vagyok benne, hogy több barátságból született volna már szerelem és házasság is, de nem sok ilyenről hall az ember, talán nem is véletlenül.

Összefoglalva: jól gondoljuk meg, hogy mi a jobb nekünk hosszú távon. Köztudott, hogy a szerelem elmúlik, és marad a szeretet. A barátok közt mindig is a szeretet él. A barátság is örökké tart, ha ápoljuk, de egy házasság, főleg a mai világban (minden 2. házasság válással végződik) nem egy életbiztosítás. Azt se felejtsük el, hogy a barátok mindent megosztanak egymással, a titkokat is, és az őszinte érzéseiket is, amik egy házastárs számára lehet, hogy sohasem derülnek ki. Ő nem részesül abban a kegyben, hogy mindent megtudjon a partneréről.

Budapest, 2012. december 7.