Csillogó kincs

 

Nem mondom, de érzem,

Nem írom, csak vérzek,

Félek itt legbelül,

De nem vagyok egyedül.

 

Minden gondolatom este

Csak lényedet kereste,

De megtalált az éjjel

Őrült szenvedéllyel.

 

Tőled most már el sose válnék,

Karjaidban kincseddé válnék,

Kicsi kincs, mely örökké ragyog,

Fenn az égen éjjelente csillog.

 

Budapest, 2010. július 24.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az írásról... (Vallomás írói pályámról)

Szeretjük a rámenős pasikat?

Elekelek