A. M. Summer írói oldala

  Légvárak és üde kártyavárak, a lapok a semmibe hullanának, ha az álmok soha nem válnának valóra életünk színes kristályában. A homokóra szemcséi gyorsan peregnek, senki sem kérdi meg, perceink mivel telnek. Ábrándozva tekintünk az út túloldalára, miközben sorsunkat siratjuk, s másokat okolunk telhetetlen mivoltunk felismerése hiányában. Mert hiába minden könny, ha a lábunk földbe gyökerezve ragad a nehéz súlytól megöregedve bástyaként a végeláthatatlan álmok erdején. Vágyaid szelleme kísért,  s füledbe súgja üvöltve,  hogy lépj ki a gödörből, hagyj fel  az álmodozással, légy végre szabad, és sorsodban jöjjön el a tavasz. Légy te a kisördög, mely fejedben egyfolytában motoszkál, mert tenni akar rögtön,  nem csak várni mélán,  míg valaki azt mondja neki, hogy mi lett volna, ha… Kiskorodban megtanultad a jelszót: Előre! Az élet ma sem szól másról, erőre kapva menetelj a sorban előre. Fel a fejjel! Nézz a Napra! Sugarai ugyanúgy sütnek rád, mint aznap, mikor ...

  Sétáltál már éjszaka Budapest szívében? Ott álmodoztál némán a Duna ívében. Napnyugta után a város fényárban úszó, csodás hídjain át az Alagútba kúszó, s a körúton tekergő hatos villamos megannyi csóktól és öleléstől zajos.   A Hősök terén több millió turista fényképezőgépe kattog szakadatlan, varázslatos fotókon viszik tovább magyarok történelmi diadalát. S a világ legszebb Parlamentje előtt hajók, van közte étterem és bálterem-ringatók.   Forró tánc a Margit-sziget ősfái alatt, tanunk a fénylő Duna, mely körbe fut alant. Kémleljük a várost a Budai várból vagy a tiszta levegőjű Normafáról.   Varázslatos látvány tárul lábunk elé a Citadella pompás szobrának helyén.   Szerelem íze pezseg, közelben tart,   s távol nyüzsög a nép a Római part színes játszóterén, hol a kavicsos fövenyen számtalan instant szelfi készül, párom ölelem, mert folyik a kézműves sör, sül lángos, hekk, evés közben a kenusokat figyelem. Budapest, 2020. október 10.